2013. december 3., kedd

BACK FROM THE DEATH + J. Sterling: A hibátlan játék kritika



Sziasztok!


Először is szeretnék mindenkitől bocsánatot kéni, hogy egy ideig eltűntem. Ennek főként az sok tanulmányi verseny, és az angol nyelvvizsga volt az oka. Eléggé összesűrűsödtek ebben a hónapban a dolgaim, és kicsit elhanyagoltam ezt a helyet, de ígérem, mostantól több időt fogok fordítani rá, és próbálom majd behozni az elmaradásaimat. ;)





Na, de csatangoljunk is tovább, mert egy könyvkritikám is van mára számotokra, ez pedig nem más, mint:





A történet:

Nem így és nem ezt akarták. 
És mégis…

Két fiatal, Cassie Andrews és Jack Carter kezdi meg tanulmányait a főiskolai előkészítőn. Amikor Cassie megismeri az emelkedő csillagú baseballreménységet, Jacket, határozott szándéka, hogy nagy ívben elkerüli ezt a beképzelt fölényes alakot. Ám Jack egészen másképp képzeli: randizni akar a lánnyal.
Mindketten sérült lelkűek, tele bizalmatlansággal, félnek kitárulkozni a másik (és önmaguk) előtt, és így vágnak bele ebbe az érzelmi utazásba, amely a szerelemről és a megbocsátásról szól. De a hosszú út végén talán meg lehet ragasztgatni az összetört szíveket…
Mert az élet néha durva és kegyetlen, mielőtt gyönyörűvé válna…






Hogy került a kezembe a könyv:

Nem is olyan régen jelentkeztem az Ulpius-ház könyvkiadó blogklubjába, és ezt a könyvet recenziós példányként olvashattam. Eleinte nem akartam, mivel nagy betűkkel rá volt pecsételve a New Adult címke, és féltem, hogy vagyon ez a kategória mit hoz majd számomra, ugyanis eddig még nem olvastam egy NA könyvet se, de szerencsére kellemeset csalódtam.


Véleményem:

Maga a történet nem tartogat nagy meglepetéseket. Nem lövök le azzal nagy SPOILERt, hogy ha azt mondom, Cassie és Jack összejönnek. Igazából aki nem szereti a kiszámítható fordulatokkal teli romantikus könyveket, azoknak nem ajánlom. Engem mégis valamiért beszippantott. Isten tudja miért, nem tudtam letenni. Nem ment. Volt benne valami plusz, bár az is lehet, hogy a műfajban történő járatlanságom hozta ezt magával.
Imádtam az elején, mikor Jack fűzögeti Cassie-t, ő pedig elmésebbnél elmésebb beszólásokkal oltja le.


"– Tetszel – kiáltott oda a hátamnak. 

– Szóval még kretén is vagy – vettetem oda komoran hátrapillantva. – Majd felírom a dicséretes erényeid hosszú listájára."


Jack
 Az volt a kedvenc részem, tarthatott volna kicsit tovább is, mert az első randi után, amibe Cassie-t csak nagy nehezen lehetett belekényszeríteni rögtön egy egy hónapos ugrás következik, és ők ketten már együtt vannak. Nem tudom, ki hogyan vélekedik erről, de szerintem ez az írónőtől egy rossz húzás volt. A legtöbb regényben az az egyik kedvenc részem, mikor a két főhős összejön. Ettől J. Sterling teljesen megfosztott, és ezért nagyon mérges voltam rá. Ezután természetesen nem minden hepi, hisz Cassie-nek meg kell tartania Jacket, aki a baseballcsapat sztárjátékosként, és az egyetem Casanovájaként elég népszerű a lányok körében. Ettől a ponttól kezdve egész végig azt vártam, Jack mikor rontja el. Egész végig volt egy árnyalata a karakterének, ami akárhogy is próbálkozott, annak ellenére, hogy nagyon megszerettem, nem tudtam megbízni benne. Közben persze érkeznek a brazil szappanoperákat megszégyenítő fordulatok, amiknek persze a megoldására szinte egyszerre rájöhetünk. Ennek ellenére továbbra is hangsúlyozom, hogy nagyon szerettem a történetet, egyszerűségével együtt. NA kedvelőknek és a műfajtól tartózkodóknak is ajánlom, persze csak abban az esetben, ha nem bánják a néhol eléggé szabadszájú megszólalásokat és az erotikusabb jeleneteket (mivel műfaji sajátosságként ezek sem maradhatnak ki belőle).


Maga a történet a két főszereplő szemszögéből íródik, ami szintén nagyon tetszett. Főként Simone Elkeles Tökéletes kémiájában szerettem meg az ilyesfajta felállást. Itt bebizonyosodik, hogy Jack nem az a fiú, akinek Cassie szemszögéből látjuk, és tényleg minden erejével azon van megfeleljen a lány szabályainak. Mert bizony azok is vannak.

"- (...) Egyes szabály: ne hazudj. Kettes: ne csalj meg. Hármas: ne ígérj olyat, amit nem bírsz betartani. És négyes: ne mondj olyat, amit nem gondolsz komolyan. "
Cassie

Mindketten vannak problémáik a szüleikkel. Cassie szabályrendszere és bizalmatlansága Jack felé az apja miatt alakul ki, ugyanis az mindenféléket ígér neki, de soha nem tartja be. Jacknek pedig egy még gyermekkori trauma áll a playboy életmódja hátterében, édesapja elhagyta őket, nem sokkal később pedig édesanyjuk is követte őt, magára hagyva Jacket és öccsét Deant (akit nagyon-nagyon szeretek), akik végül jó kezekbe kerültek a nagyszüleik személyében (akiket szintén nagyon bírok).

Mellékszereplők terén még megemlíteném Melissát, Cassie legjobb barátnőjét, aki igazi jó barátként mindenben támogatja, de ha rossz döntést készül hozni, "visszalökdösi" a helyes útra.


Reakcióim:









A könyvet 25% kedvezménnyel megrendelhetitek az Ulpius webshopjában:





Értékelés:
  • Kedvenc szereplők: Cassie, Jack, Dean, Melissa, Jack-ék         nagyszülei
  • Kedvenc részek: Mikor Jake fűzi Cassie-t
  • Ami nem tetszett: A kihagyások
  • Kedvenc idézet: "A repülőtér mozgólépcsőjén lefelé menet észrevettem Jacket egy nagy táblával a kezében, amelyen ez állt: KI LÁTTA A CICUSOMAT?"
Pontozás: 


Végül szeretném még egyszer megköszönni az Ulpius Blogklubnak a lehetőségért!